Kihívások a szóját károsító rovarok elleni védekezésben
5/ Vándorpoloska (Nezara virisdula) – A poloskafajok nagymértékű elterjedése és károsítása szintén az elmúlt évtizedben vált meghatározóvá. A szóját károsító fajok közül a vándorpoloska jelentősége emelkedik ki. Tömeges rajzás esetén a zsenge, fejlődő hüvelyeket károsítják. Szúrásuk nyomán emésztőenzimek kerülnek a szójahüvely szövetébe, amely a károsítás következtében barnuló rothadásnak indul. Az ilyen sebzések kórokozóknak (baktériumok, gombák) is fertőzési utat biztosítanak. Az agrotechnikai elemeknek (vetésforgó, talajművelés) fontos szerepe van a kártétel mérséklésében, mivel a kémiai védekezés a szója ezen fejlettségi stádiumában nehezen megvalósítható.
1. kép Fésűslábú viráglégy nyüveinek károsítása szójacsíranövényen (Fotó: Dr. Varga Zsolt) 3/ Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) – A kártevő az egyre forróbb nyári periódusokkal okoz feltörekvő problémát. Az atkakártétel okozta száradással járó tünetek július végén-augusztus elején jelennek meg. A kezdetben szegélyzónában megjelenő egyedek folyamatos monito- ringozásával célratörően tervezhető a beavatkozó védekezés. Szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező atkaölő készítmé- nyeknek (pl. hexitiazox) a tojás-, lárva- és nimfaölő hatása is érvényesül. 4/ Bogáncslepke (Vanessa cardui) – Délről érkező vándorlepkefaj, amelynek első példányai április végén érkeznek hazánkba. A kártevő szóját is érintő fokozódó megjelenése a klímaváltozás eredménye. Június végén megindulhat az imágók tojásrakása a szója levélzetére, és az ebből kikelő falánk lárvák erős gradáció esetén a levélzet gyors tarrágását eredményezhetik. A kártevő folyamatos megfigyelése mellett időzíteni tudjuk a szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező készítményekkel (acetamiprid, klórantraniliprol) történő védekezést.
A szója növényvédelmi technológiája a gyomirtást kivéve nem kidolgozott. A kártevők és kórokozók elleni védekezés nem állandó eleme a technológiának, többnyire az adott évjárat okozta gradációk és fertőzések teszik szükségszerűvé a növényvédelmi beavatkozásokat. A szója-termőterület növekedésével párhuzamosan a következő időszakban számolnunk kell olyan újszerű és invazív károsítók fokozott megjelenésével, amelyek ellen az eredményes termesztés érdekében elkerülhetetlen lesz a növényvédelmi beavatkozás. A szója rövidnappalos és rövid tenyészidővel rendelkező növény, ezért kiemelten fontos, hogy a tenyészidőszak alatt minimalizáljuk a biotikus stresszhatásokat, ugyanis a fokozott károsításból eredő regeneráció a legtöbb esetben visszafordíthatatlan, vagy jelentős energiát von el a növénytől. A szója kártevőfaunája széles körű, amelyek közül az elmúlt években egyes fajok okozta károsítások mértéke meglepetésszerűen emelkedett. Összefoglalónkban azokra a kártevőkre/kártevőcsoportokra szeretnénk a figyelmet irányítani, amelyek károsítása az elmúlt években vált jelentőssé, nem egy esetben szükséghelyzeti védekezéseket alkalmazva. 1/ Talajlakó kártevők – Ebben a csoportban a drótféreg-károsítások évről évre növekvő problémáját kell kiemelnünk. A pattanóbogarak ( Agriotes spp.) lárváinak kártétele szembetűnő már nemcsak a tavaszi, hanem az őszi vetésű növények esetében is. A neonikotinoid típusú hatóanyagok kivonása óta eltelt évtizedben egyértelmű a talajok drótféreg- fertőzöttségének növekedése. A drótférgek fejlődése fajtól függően 3-5 éves periódusú, tehát egy adott területen történő
károsításuk több kultúrnövény esetében is figyelemfelhívó. A klimatikus viszonyok változásával, évjárathatástól függően, a drótférgek felső talajrétegbe húzódása pontosan egybeesik a szója vetését követő csírázással. Az elsődleges probléma, hogy az elvetett magok sem csávázással, sem talajfertőtlenítővel nem védettek, így az adott pillanatban akadály nélkül károsítani képes drótférgek súlyos károkat okozhatnak a szójaállományban. 2/ Fésűslábú viráglégy (Delia platura) – Az utóbbi években jelentős – több esetben újravetést indukáló – kártételt okozott főként az ország nyugati részében, de már a déli és a keleti szójatermő területeken is jelezték károsítását. Főként csapadékos, de gyorsan melegedő tavaszokon kell számítani a kártételére. A faj báb alakban telel, tavasszal az imágórajzást és tojásrakást követően a szója vetésének időszaka egybeesik a tömeges lárvakeléssel. A nyüvek agresszíven támadják az elvetett magokat és a csírázásnak induló szójanövényeket. A csontfehér színű nyüvek berágják magukat a sziklevélpár belsejébe (1. kép), és teljesen elpusztítják a csíranövényeket. A károsítás következménye, hogy egybefüggő nagy kiterjedésű területen nem kel ki a szója. Védekezéstani szempontból óriási kihívás (idesorolva a drótférgek elleni védekezést is), hogy jelenleg nincs a szójában engedélyezett talajfertőtlenítő és csávázásra alkalmazható rovarölő hatóanyag, tehát a vetéssel egy menetben történő rovarölő szeres védekezés nem megoldott, annak ellenére, hogy birtokában vagyunk olyan hatóanyagoknak, amelyek szójavetéshez történő kiterjesztése megoldást kínálhatna a jelzett talajból támadó kártevők elleni problémákra.
A
B
3. kép Vándorpoloska sorba rendezett tojásai levélfonákon (A) és a kikelt lárvatömeg szója hüvelyén (B) (Fotó: Dr. Varga Zsolt) Szerző: Dr. Varga Zsolt
2. kép A bogáncslepke hernyója és szövedéke szójalevélen (Fotó: Dr. Varga Zsolt)
30
31
Made with FlippingBook - professional solution for displaying marketing and sales documents online